Idén is táboroztunk Zánkán

Zánkára mi már hazajárunk!

Július 9-én sok iskolás izgatottan ébredt. Eljött a tábor ideje. Az iskola udvarán gyülekeztünk, pakoltuk a ládákat, sportszereket, kartonokat… mindent, amire egy táborban csak szükségünk lehet.
A gyerekek megtöltötték a busz belsejét, a csomagok a busz alját. Mikor már egy tű sem fért volna fel, elindultunk.
Vidáman, zökkenőmentesen haladtunk Zánka felé. Mindenkiben ott motoszkált egy pici félsz, a várakozás izgalma, a vajon milyen lesz kérdés. Bennem is. Lelkileg felkészültem a nonstop munkára, a vízi életmentésre, a honvágy kezelésre, a hiányzik anyu mondatokra, az átvirrasztott éjszakákra.
Mint kiderült, feleslegesen készítettem magam.
Itt nem voltak problémák, konfliktusok. Minden működött olajozottan, mintha a 36 gyerek és a felnőttek némán megegyeztek volna abban, hogy itt csak jó dolgok történhetnek. Az időjárás is megegyezhetett velünk, mert mindig pont olyan volt, amilyenre kívántuk. Ha strandoltunk kánikula volt, ha kirándulni mentünk kellemes szellőt kaptunk. A nagy port elmosta az éjszakai eső.
A tábor, árnyékot adó nagy fák hűvösében 10 perc sétára fekszik a Balatontól. Ideális körülmények és pici hangulatos faházak várták a gyerekeket. Az egész hely csak a miénk volt. Nem kellett alkalmazkodnunk senkihez. Így a programokat akadály nélkül meg tudtuk szervezni a gyerekeknek… és programokból nem volt hiány.
Rendeztünk, koktél party-t, karaoke estet, toldi versenyt, számháborút, ki-mit tudot, kerti mozit. Játszottunk falusi paintball-t, ügyességi játékokat, tollas, pingpong bajnokságot, pásztorjátékot. Kerestünk kincset, megmutattuk milyen bátrak vagyunk éjjel.
Sütöttek a gyerekek palacsintát, versenyeztek a kreatív palacsinta tálak, készítettünk és éjjelente loptunk zászlókat.
Természetesen nem maradhatott el a tábortűz sem az énekkel és a tánccal.
Nyolc gyorsan repülő napot töltöttünk együtt.
Egyszerre csak azt vettük észre, hogy ülünk a táborzárón. Valahogy hihetetlennek tűnt, hogy vége. Beszélték a gyerekek, ráhúzhatnánk még egy hetet.
Mi felnőttek üldögéltünk a gyerekek között és arra gondoltunk, igen mi is ráhúznánk még egy hetet így velük együtt.

Péterfi Nikoletta
táboroztató

Vissza a Hírekhez