Diákolimpián versenyeztünk Debrecenben

Másfél héttel a torna kezdete előtt értesített minket a Székesfehérvári Diáksport Szövetség, hogy a megyei bajnok visszalépett az országos diákolimpiai részvételtől, így mi másodikként élhetünk az indulás lehetőségével, utazhatunk Debrecenbe, ha szeretnénk.  Hihetetlennek tűnt a történet, hatalmas szervezésbe kezdtünk. Jére Csaba, Antal Márton nyomban kezdték szervezni, hogy legyen egy másik garnitúra számozott mezünk, a szülők kivétel nélkül engedélyt adtak arra, hogy gyermekeikkel 4 napos tornára induljak Debrecenbe. Kísérőként Kalucza Marcsit kértem fel magam mellé, hiszen vele amúgy is sokat állok a pálya szélén, amikor fiainknak szurkolunk.

Az önkormányzat szívesen ajánlotta fel a kisbuszát, én az autómat, a Székesfehérvári Tankerületi Központ az étkeztetést finanszírozta, a Magyar Diáksport Szövetség pedig a szállásunkat intézte.

Indulás előtt Siposné Bokor Katalin testnevelő tanárnő szakmai tanácsokkal látott el, és felhívta a figyelmemet, hogy kicsik leszünk a többi indulóhoz képest, ne ijedjek meg, ez nekünk tapasztalatszerzés lesz, jövőre, illetve két év múlva leszünk igazán esélyesek, addigra ér be az a 2006-os korosztály, akik most csak 6. osztályosok.

A  nyitórendezvény tényleg olyan volt, mint egy Olimpia, a diákolimpia zenéjére behozták a  zászlót, felsorakoztatták a megyék névtábláit és a gyerekek felesküdtek településükre, iskolájukra, hogy sportszerűen, mindent megtesznek a győzelemért.

Az ünnepi beszédek után sportbemutatóval készültek a rendezők, melybe a gyerekeket is bevonták, majd a Főnix csarnokban közös vacsorával zártuk az első napot.

A második és harmadik napon csoportmérkőzéseket játszottak a csapatok és valóban beigazolódott Kata sejtése, kicsik leszünk ellenfeleinkhez képest, hiszen 8. osztályosokkal mértük össze erőnket. 6 mérkőzést játszottunk 3 alkalommal győztünk, 3 alkalommal vereséget szenvedtünk. Ez az utolsó szó nagyon illik a mérkőzéseinkre, hiszen attól szenvedtünk, hogy a kapura lövéseink nem értek célba. Nagyon szépen játszottunk, fegyelmezettek voltak a focistáink, nagyon sok kapura lövésünk volt, de a helyzetek kimaradtak, így az induló 20 csapatból a 17. helyen zártunk a tornát. Jó volt megélni, hogy barátaink is lettek, külön kiemelném Mágocs és Esztár csapatát, akik több alkalommal álltak velünk a pálya szélén és szurkoltak nekünk. Zagyvarékas edzője az utolsó mérkőzésünkön elismerően beszélt a focistáinkról, biztos benne, hogy jövőre is itt leszünk. A magyar labdarúgó szövetség megfigyelői is jelen voltak és Antal Márton nevét felírták, megjegyezték, játékáról elismerően beszéltek.

A tornán részt vevő gyerekeket nagyon szeretném megdicsérni, mert nagyot fociztak a 36 fokos hőségben.  Jakab Gergő és Szendefi Levente rendkívül eredményesen védett a kapuban, nagyon sokat dolgozott hátvédként Kalucza Tamás, Budai Kristóf és Jére Dávid. Csatár szerepében többen is pályára léptek: Antal Marci, Keindl Gergő, Ángyás Feri, Matus Balázs, Czene Gergely. Külön kiemelném Marcit és Gergőt, akik a gólokat rúgták.

Debrecen város rendkívül jó házigazda volt, számos nevezetességet látogathattunk meg kedvezményes belépővel, melyet természetesen mi ki is használtunk. Vittük a gyerekeket városnézésre, és Mediterrán Élményfürdőbe.

Köszönöm Ferenczi Pistának, hogy bevállalta velünk ezt a 4 napot, az önkormányzatnak, hogy buszt adott nekünk, Kalucza Marcsinak, hogy segítette a munkámat és minden kedves, segítőkész szülőnek, hogy lehetővé tették a diákolimpiai tornán való részvételt.

Ezt az élményt én nem cserélném el soha!  Remélem így vannak ezzel a labdarúgóink is.

Keindl Zoltánné intézményvezető